Tartalmi figyelmeztetés
Az írás gyermekek elleni szexuális bántalmazással foglalkozik, és konkrét bűnügyre is utal. EMBERI ELLENŐRZÉS: a konkrét ügyre tett utalások jogi/etikai jóváhagyása élesítés előtt javasolt.
A gyermekeket azzal védhetjük meg, ha megteremtjük számukra az érzelmi és fizikai biztonságot, amely folyamatosan átszövi gyermekkorukat.
A pedofília egyszerre egy pszichoszexuális fejlődési zavar és egy személyiségzavar is. Van olyan szakmai álláspont, hogy a személyiségzavarok nem terapizálhatók és nem gyógyíthatók. A szombathelyi Barnahus-szolgálatban azt tapasztaljuk, hogy a pedofil elkövető gyakran olyan, mintha kettős személyisége lenne: az egyikkel tökéletesen belesimul a társadalom normarendszerébe – a munka, a családalapítás, a gyereknevelés, a baráti kapcsolatok terén –, és soha nem kerül az igazságszolgáltatás látókörébe. Eközben a pszichoszexuális fejlődési zavar működik benne, és folyamatosan keresi a kielégülés lehetőségeit – sokszor idegen gyermekeknél.
A pedofil nem mutat bűnbánatot
A pedofil elkövetők gyakran beismerő vallomást tesznek. Fontos azonban látnunk: a pedofil nem mutat bűnbánatot. Sokuknál a pszichoszexuális fejlődési zavar mellett pszichopata személyiségzavar is fennáll: nem tud szeretni, nem szorong a tettei következményeitől, és nem tanul a hibáiból. Ezért is van, hogy a bűnismétlés várható náluk.
Pont ezért nem beszélhetünk megoldásról – csak dolgokról, amelyeket tehetünk a gyermekeink megóvása érdekében. Akiknek nem elég csak a jogait védeni, hanem tettekben is óvni kell őket: például úgy, hogy nem osztunk meg róluk tartalmakat a közösségi médiában, és ami még fontosabb: érzelmi biztonságot adunk nekik. Mert a gyermek számára az a legfontosabb, hogy fizikai és érzelmi biztonságban nőhessen fel.
A védőháló, amely szétszakadt
Évtizedekkel ezelőtt egy faluban általában ismerték egymás gyerekeit; a felnőttek szemmel tartották, védték a másik ember gyermekét is. Ez a közösségi háló mára jobbára szétszakadt. Pedig milyen fontos lenne ez az erős, tapintható védőháló a gyermek körül – miközben az ártó tényezők az utóbbi évtizedekben csak nőttek, például az internet megjelenésével.
A szolgálatban három abuzálási típus ügyeit vizsgáljuk
- súlyos érzelmi elhanyagolás,
- súlyos fizikai bántalmazás,
- szexuális abúzus.
Tapasztalataink alapján mind a pedofília, mind a szexuális abúzus áldozatai döntően azok a gyermekek, akik érzelmileg sérültek, a család által többé-kevésbé elhanyagoltak. Az érzelmileg magára hagyott gyermeket találják meg az online ragadozók. Ha viszont a gyermek érzelmileg stabil, és bármilyen problémával fordulhat a családjához, akkor a szokatlan, ijesztő helyzettel is megkeresi a szüleit.
Minden felvétel mögött, amelyet egy elkövető nézeget, hús-vér gyermekek állnak, akiknek a lelke tönkrement a felvétel készítése alatt. Erről a pszichés traumáról és következményeiről jóval többet kellene beszélnünk. Az ilyen trauma feldolgozásához rengeteg idő, munka, szeretet és türelem kell.
Mi mindig a gyermek érdekét képviseljük
A Barnahus-szolgálatban a gyanúsítottal nem foglalkozunk – nem véletlenül. Nem csak hogy a szolgálatba nem engedjük be őket, hanem a gondolkodásunkba sem: mi mindig a gyermek mindenek felett álló érdekét képviseljük, a gyermek fejével gondolkodunk. Aki hozzánk jön, tudja, hogy a Barnahus-szolgálat maximálisan őt képviseli, őt védi. Ezt üzenjük a gyermekeknek: bennünk teljesen megbízhatnak.
Nem vitatjuk, hogy minden gyanúsítottnak jár a védelem az igazságszolgáltatásban – ez egyértelmű. De nagyon nem mindegy, ki teszi azt. Aki egyszerre hajlik az áldozatok és a gyanúsítottak felé, az nem csak az áldozattá vált gyermekeket, hanem az őket védeni próbáló felnőtteket is cserben hagyja.
Dr. Lazáryné Illés Mária a Barnahus Szombathely vezetője